Joób Sándor és a szelektív lelkiismeret története

Nem szeretek sokat írni, de ha már itt van ez a felület, csak kikívánkozik belőlem ez a dolog, ahogy a múltkori Szily Lászlóval kapcsolatos hőzöngésemet se tudtam bent tartani. Ezúttal Joób Sándor jön. Egyszerűen rohadtul zavarja az igazságérzetemet ez az ostoba kettős mérce, plusz nem esik jól, hogy pont a média azon szegletéből jön, amelyiknek példát kellene mutatnia a bullshit helyett.


De szép a szemed, Sanyi

Joób Sándor az Index újságírója, talán arról lehet emlékezetes, hogy a resztli mellett szerkesztette a “Szájbarágó” nevű rovatot, ahol józan emberek számára is érthető (Q&A) formában magyarázott el dolgokat. Sajnos ez a rovat már 2013 óta inaktív, legalábbis a tagek szerint, úgyhogy Joób Sándor jelenlegi funkciója degradálódott a “resztli” szóra.

A Szájbarágó amúgy egy elég jó kezdeményezés volt,

bár szerintem találhattak volna szerethetőbb gazdát neki, Joób kolléga soraiból én mindig kihallottam némi lenéző hangnemet, tanárnak biztos nem javasolnám. Na mindegy, ez mellékes.

Ugyanis hol volt, hol nem volt, a mi Joób Sándorunk gondolt egy nagyot és elindult világot látni: a VS.hu szerződött újságírója lett, új kihívások után kutatva. Persze ezt nem is tartotta magában, lásd az alábbi postot:

Joób Sándor és a lelkiismeret

Kalandorok krónikája

Namost ez a VS.hu egy érdekes dolog, ugyanis papíron egy erősen kormánypárti médiumnak kellene lennie, méghozzá a legrosszabb fajtából (Matolcsy György és tsai.), ennek ellenére kifezetetten középre húzódó, a civil problémákat is felkaroló hírlapról van szó (lásd például az Abcúg-os megjelenéseket, 444 és Index NDA-vel párhuzamosan). Persze ott se volt minden rendben, de lássuk be, ez nem PestiSrácok vagy 888.hu. Valamiért a szakmában (több, akár Indexes kollégákkal történt konzultáció után kimondhatom, hogy) mégis koloncként tekintettek az oldalra az indulásától, így Joób Sándor valóban kalandozni indult. Még egyszer mondom, az nem volt kérdés, hogy a lap Matolcsyhoz köthető, úgy tűnik

ez Joób Sándor ingerküszöbe alatt volt.

Joób Sándor látszólag jól érezte magát a VS-nél, szaporán osztogatta az -egyébként egész jó- cikkeit, megkapta például a Panama-botrányt, és bizony, feltűnt a jól bevált Q&A formula is.

Aztán, mint derült égből a villám, csak más; bombaként robbant a baloldali sajtóban, hogy az MNB a különböző alapítványain át agy nélkül tapsolja a közpénzt.

Ha hülyének tetteted magad…

Borzasztó naivitásra utal, ha valaki ezt nem látta előre, no meg azt, hogy ebből a pénzből a VS.hu-ra is jutott, bizony. Azt, hogy ezt a kapcsolatot amúgy tagadták, teljesen mindegy volt, a cápák megérezték a vér szagát. Azonban van egy kis gond. Mégpedig az, hogy a VS.hu értéket képviselt, nem leltem fel benne a Habony-média ostoba gyűlölködését, bele-bele haraptak a kormányba is, értelmezhető mennyiségben és minőségben publikáltak mélyebb cikkeket és látványosan próbáltak középre igazodni. Na, ennek lett vége, amikor a “szélsőlib” média

megérezte a vér szagát.

Egyik napról a másikra főbenjáró bűn lett a VS.hu kollégájának lenni, azok az emberek, akik egyik nap újságírók voltak, másnap patkányként menekültek a süllyedő hajóról – nem is az elveik miatt, hanem mert a VS toxic lett, féltek a szakma retorziójától. Holott szerintem egyáltalán nem volt annyira súlyos a helyzet. Az agy nélkül menekülő újságírók közül is kiemelkedett Joób Sándor, aki ugye egyrészt friss volt az újságnál, másrészt “SJW”-ként végighaknizta a sajtót a hősies viselkedésével; plusz ugye Facebookon is “bebizonyította, hogy milyen hosszú a f..”:

Joób Sándor és a szelektív lelkiismeret

Ezt a legjobb helyen tette, mert azok az emberek, akik amúgy máglyára dobták volna, ha tovább végzi (amúgy jól) a munkáját, most a bünti helyett szapora nyelvcsapásokkal pacsizgattak Joób Sándor barátunkkal, aki ezzel szerintem kicsit eladta a lelkét. Én kívülről nézve ezt úgy látom, hogy gyakorlatilag lincselés történt, mely nem nagyon hozott előnyöket: Matolcsyék ugyan abban a tempóban lopnak tovább, a VS.hu ki lett zsigerelve, az amúgy is szűkülő bal oldali sajtó piacra ráesett két marék munkanélküli újságíró, plusz a 444 és társai elhitték, hogy ha akarnak, tönkre tudnak tenni más lapokat.

És a JOÓB SÁNDOR?

De térjünk vissza hősünkhöz, Joób Sándorhoz, akit a “bokrok alatt osonva” felkarolt volt munkaadója, az Index. Jó kaland volt, Sanyi puhára esett, eltelt egy nyugodt év – Szájbarágó annyira nem volt, viszont volt Mindeközben, meg Momentum, meg csomó izgalom.

És akkor Simicska megvette az Indexet.

Páff. Mindannyian tudjuk, hogy miből. Joób Sándor is tudja, hogy miből. Dudás kolléga ugyan előadott egy romantikus monológot, de szerintem tök mindegy, hogy egy temetésen hegedülnek, esetleg skót dudálnak; az ásás alatt álló személynek mindenképpen reszeltek.

És akkor itt szeretném mély tisztelettel megkérdezni Joób Sándor kollégát, hogy most hol van a drámai felmondó-post a Facebookról? Ezúttal hány havi fizetését adja át az Átlátszónak? Vagy legalább legyen szíves, és írja nekem körül, hogy a lelkiismerete hogy választja ketté Matolcsy->MNB->VS.hu lopást a Simicska->Közgép->Index.hu lopástól? Hol van az a hajszálnyi vonal, amit még be lehet nyelni?

Joób Sándor a társadalomra káros kettős mérce tökéletes definiciója.

Abban a pillanatban, hogy veszélybe kerül a megélhetése, vagy nem várt ok miatt válik megkérdőjelezhetővé az integritása, elkezdi úgy forgatni az elveit, hogy azok az adott szituációnak kedvezzenek. És ez teszi a szememben súlytalan lénnyé.