Én: ennél nincs lejjebb. Zoom.hu: hold my beer

Van ez a Zoom.hu nevű vicclap, amit eleinte nagyon vártam, aztán egy (!) hét után lelépett a főszerkesztője, és azóta elképesztő zuhanásban van.

Tulajdonképpen két okra lehet visszavezetni a médium teljes bukását.

Az első ok, hogy kiderült, hogy egy Georg Spöttle kategóriás közbohóc áll a dolog mögött, egy Tarjányi Péter nevű ürge, aki életében nem dolgozott, mégis zsebből rakott elő egy 9 számjegyű büdzsét erre a szennylapra. Szóval na, Tarjányi az a fajta ürge, aki egy esetleges újabb rendszerváltás esetén nagyon kardoskodna, hogy ne adják ki az új ügynökpapírokat. Zéró hozzáadott szakmai teljesítmény, rejtélyes pénzek, körülötte masszív politikai zaj. Ja és idén januárban két év felfügesztett börit kapott. 😀 😀 Gondolom amikor rozéfröccs mellett fontoskodik a baráti társaságában, akkor “kalandosnak” hívja az életét, holott csak egy köztörvényes bűnöző. Ha tippelnem kellene, akkor egy, az MSZP-n keresztül a fidesznek tevékenykedő ügynöknek mondanám, de ugye ez csak pol-fi-ként írom, mert Tarjányi úr pont olyan típusnak tűnik, aki mindenkit beperel mindenért.

A másik ok az, hogy egyszerűen elfogytak a szakmában az értelmezhető baloldali újságírók. Ez nem csak az átlagéletkor csökkenéséből látszik a szerkesztőségekben (ami nem feltétlenül jó dolog), hanem abból is, hogy a szakmai vezetők köre nagyon-nagyon felhigult. Nem rossz példa az Indexnél Kárpáti kolléga sem, de a prímet egyértelműen a Murányi András nevű… hm.. lény viszi. Szegény a haldokló Népszabadság főszerkesztője volt, még könyvet is írt róla, hogy hogyan véreztették ki szeretett újságát. Az mondjuk mellékes, hogy bárki, aki a szakmában van és nem teljesen beborult elmebeteg, pontosan tudja, hogy a népszabi nem lett kivéreztetve, hanem senki se vette meg azt a fosadék újságot és 3000 darabos példányszámmal nem lehet fenntartani egy szerkesztőséget. Mondjuk a tulajdonos is ezt mondta, de a tinfoil hates szélsőlib média meg a szakmailag fullba megbukott Murányi kolléga habzó szájjal mártírkodott, hogy márpedig ők ki lettek véreztetve, ez nem piaci alapon történt, és Orbán és Mészáros, és vége a demokrácinak meg a szabad sajtónak.

Murányi András
Itt látható, ahogy Murányi úr üres tekintettel nézve mentegetőzik, hogy nem ő baszta el, hanem a Fidesz 😀 😀 hát persze, ki más. So convenient.

Olyan kérdések természetesen nem merültek fel, hogy miért nem migráltak időben new mediára, a szakmai vezetőség felelősségéről se volt szó, sőt, minden racionalitás azonnal félre lett téve, még tüntike meg petició is lett.

Egy normális piacon ilyenkor a bukott vezetőt lezavarnák valami vidéki gyári lapot szerkeszteni, de ez nem az az ország, volt még némi pártbüdzsé egy újabb “értelmiségi bástyára”, ami a Zoom.hu lett, mely olyan dolgokkal szórakoztat minket, mint a mai postom oka:

Igen, jól látod, a felkészült kollégák 2008-as választásokra kalkulálnak, nem a 2018-asra. Őszinte leszek, elég sok balos/jobbos médiumot olvasok, de arányaiban magasan a Zoom.hu-n látni a legtöbb hibát/elírást.

Tehát Murányi kolléga “oldalra bukott”, a Zoom hírigazgatója lett. Hogy egy öt fős szerkesztőségbe minek kell hírigazgató, azt nem tudjuk, de legalább otthon elmondhatja az asszonynak, hogy ez nem volt szakmai visszalépés (ááá, dehogy). Nem tudom, nem vagyok jártas az ilyen médiumok szerkezeti struktúrájában, de a hírigazgató nem felelős amúgy azért, hogy halál egyszerű szavakat helyesen tudjanak leírni? Mert ha igen, akkor tulajdonképpen itt is megbukott, minden napra jut egy ilyen szenny.

Ehelyett Murányi kolléga véleménycikkeket ír. Nem is akárhogy, megprefixeli a nevével, pl “Murányi András: jövőnk válsága” meg “Murányi András: morális felelősség”. Persze ezek nem valódi címek, csak próbálom átadni azt a szemöldök ráncolós, “ennek már a fele se tréfa” jellegű rohadtul demagóg címeket, amiket szegény ad ezeknek a “cikkeknek”. A beltartalom már sokkal mosolygósabb, egy amolyan Farkasházy Teddy-s/Hócipős; de amellett Geszti Péteres/dad joke-os vonal mindenképpen erős, mellette természetesen a fenyegető és dörgedelmes szélsőlib bullshit és a depressziv, “borús az ég” jellegű hangulat lelhető fel. Hogy úgy fogalmazzak

Ha Szily László írásait egy zacskó hányásnak nevezzük, akkor Murányi kolléga írásai az előbbi zacskóban látható “szilárdabb” darabokra hasonlít leginkább.

Hogy ez jót jelent-e vagy sem, azt mindenki maga döntse el.

A hírigazgató úr cikkei tömve vannak helyesírási hibákkal, stilisztikai kvalitásai pedig egy lajtoskocsiéval vetekszenek. De odaprefixeli a nevét a címbe, büszke a munkájára.

Aztán azért a józanabb emberek sejtik, hogy éjszaka megy a forgolódás, a Zoom.hu sem egy matyóhímzés, de azt tuti nem mossa le magáról, hogy tönkretette az egyik legpatinásabb lapot az országban, a Népszabadságot. Reménykedjünk együtt abban, hogy ezek a politikai hátszéllel kontárkodó szakmai roncsok mielőbb kikopnak a közösségünkből.

Update: Murányi kollégát azóta kivágták, mint a fát; de a Facebookon persze megmondta, hogy nem számít, mert fel lett futtatva az oldal: minőségi olvasmánnyá lett (:DDDDD jaja), valamint piacképes és szép számokat produkál (teli hazugság, egy magába omlott Velvettel nem mérhető össze a szennylapja).

Na most akkor melyik? (frissítve!)

Egyre divatosabb masszív túlzásokkal jellemezni bizonyos dolgokat, ügyeket, eseményeket; a baj csak az, hogy ha egymás mellé raksz két ilyet, akkor látszik, mekkora baromságokat írnak a kollégák.

Update: ma jött frissítés az ügyhöz, na, mit gondoltok, melyik? Hát persze, egyik sem. Egyébként azt lehet tudni, hogy hasnyálmirigy-rákkal miért nem hospice házban volt az illető, vagy miért nem ápoló vigyázott rá? Just sayin’.