Szily “Macesz” Lacy bemutatja: hogyan túlozzunk nagyot helyesírási hibákkal

Mindenki kedvenc kis modern költőjét – szili laceszmaceszt – magasztaltam mostanában, hogy talán kevesebbet hibázik, mint a stílusban hasonló (=geciirritáló buta gyökér) sixx. Lehet laceszmacesz olvasta soraimat, és kicsit talán el is bízta magát, hiszen aztóta többször is szerepelt errefelé.

Egyébként gondoltátok volna a kis köcsögről, hogy a második kerületben lakik? Váratlan fordulat, mi? 😀 Mondhatni minthaszerű 😀

Egyetlen szerencsénk, hogy laceszmacesz dörgedelmes soraira reagál a budapesti lakosság. Lehet írnia kellene inkább még egy kifejezetten rossz gyermekkönyvet, mindenki beljebb lenne.

Szily László nehézségei a dátumokkal

Szegény Szily Laci még mindig a sebeit nyalogatja a Gawker-fiaskóból, amiről írt cikkemet amúgy igazi férfi módjára lekérette a Google találati listájából (véleményszabadság rulz). Jobb újságíró azóta sem lett, viszont megkapta a hétfő reggeli ügyeletet, ahol elég erősen sikerült összezavarodni a dátumok helyesírása kapcsán.

Minden idők legdurvább első mondata, avagy miért nem tartom újságírónak Szily Lászlót

Van ugye ez a Szily László, gondolom senkinek sem kell bemutatni. Annyit kell tudni, hogy a proper háttérrel rendelkező baloldali médiát hagyta ott ideiglenesen egy Gawker féle kísérleti blog miatt, amelynek a neve Cink volt. Előtte-utána persze bátran menetelt az Index, 444 vonalon, meg még a távoli múltban printben.

Szóval ezt a Szily Lászlót én sose becsültem sokra, modoros, középszerű bloggernek látom; szakmai produkciója pedig távolról is zavar. Azt gondolnád, hogy ezzel viccelek vagy túlzok, de amikor nyomogatom tovább a 444-es cikkeket és meglátom a cirádás-modoros stílust, rögtön tudom, ki a felelős. Szóval nem értem, hogy mire a hype, na.

A minap újfent a 444 szent soraira tévedt az RSS-olvasóm és azt láttam, hogy Szily László kolléga az alábbi snippetet tette közzé:

Szily László káros-e vagy sem?

Elolvasva egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy az egész FULL szarkazmus-e, vagy sem. Abból kiindulva, hogy csak nem röhögi arcon magát, miután ott dolgozott, inkább az utóbbi felé hajlok. Ez esetben viszont szeretném kicsit kibontani ezt a “cikket”.

Continue reading “Minden idők legdurvább első mondata, avagy miért nem tartom újságírónak Szily Lászlót”